Psalms 77

Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. ^a1Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! ^b 2Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! ^c 3Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled. ^d 4De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet. ^e 5

Az Isten házának pusztulásáról panaszkodván, segítséget kér

6Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen? ^f 7Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol! ^g 8Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen! 9Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké. ^h 10Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira. 11Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel. ⁱ 12Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették. ^j 13Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban. ^k 14Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez? ^l 15Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet? 16Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz! ^m 17Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette. ⁿ 18Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben. ^o 19Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek. ^p 20Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat. ^q